"Inkubátorban" gondozták Dionüszoszt, a bor és a mámor istenét a görög mitológiában, aki koraszülöttként, kis testsúllyal látta meg a napvilágot - állítják görög orvosok, akik elméletüket Theszaloníkiben, a perinatális (szülés körüli) csecsemőellátásnak szentelt konferencián ismertették.

Az inkubátor mitológiai leírása című előadás anyagát az athéni Agiosz Szabbasz onkológiai klinika orvosai jegyzik, akik szerint az, ahogy Dionüszoszt gondozták, igen hasonlatos a koraszülött-ellátás mai követelményeihez - olvasható az ANA görög hírügynökség honlapján.

A görög mitológia némely változata szerint Dionüszosz a terhesség nyolcadik hónapjában látta meg a napvilágot, mégpedig kis testsúllyal. Hermész, a kereskedők, tolvajok, utazók, atléták, pásztorok istene vitte el a csecsemőt Nüsza hegyére, s itt a hüászoknak, a meleg eső nimfáinak gondjaira bízta. A nimfák odaadóan gondozták az újszülöttet, akit egy olyan kis barlangba helyezték, amelyben biztosítottak voltak a modernkori inkubátorral szemben támasztott feltételek: a levegő szűrése, a megfelelő páratartalom, az állandó hőmérséklet.

Az ókor meseszövői természetesen nem írják le az inkubátor technikai felszerelését, ám a természet adta segédeszközök tökéletesen betöltik azok szerepét. A levegő szűrését a fenyőfák sorfala végezte, amelyet a hüászok ültettek a barlang bejáratánál. A gyermeket vadszőlőindákból font ágyra fektették, és hogy az istenpalántát megóvják a megfázástól, vastaglevelű vadborostyánnal takargatták be. Összességében mindez meleg, kissé párás környezetet biztosított az újszülöttnek.

Az athéni orvosok szerint furcsa egybeesés lenne, ha az antik világ mesemondói mindenfajta tárgyi ismeret, pusztán a fantáziájuk szüleményeként szőtték volna mondáikba a koraszülött-gondozás fenn leírt fortélyait. Feltehetően az ókori görögök tudták, hogy miként kell ellátni az idő előtt megszületett gyerekeket, s ezeket az ismereteket alkalmazták a gyakorlatban.