Csészének használták az emberi "főfedőt" tizenötezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteken élők.

A Egyesült Királyság területén található somerseti Gough-barlangban hátborzongató ivóalkalmatosságokat fedeztek fel paleoantropológusok.Három 14700 éves koponya-csészét tártak fel a helyszínen.

A kutatók csontokon ki tudták mutatni az őskori tisztítóeljárások folyamatát. Mivel a koponyákról az arccsontokat és minden más csontot letörtek, az éleket lecsiszolták, így gyanítható, hogy ivásra használták a maradék koponyafedőt - állítja Silvio Bello a londoni Természettudomány Múzeum tudósa.

Egy római kori gyermek kétezer éves lábnyomait fedezték fel Nagy-Britanniában, Yorkshire grófság északi részén.

A lábnyomokra Leeming község közelében bukkantak, ahol 318 millió fontos - 102 milliárd forintos - beruházással az A1-es utat háromsávos autópályává bővítik.

Az útépítést megelőző leletmentő feltárások során a régészek rábukkantak egy gyermek bal lábának a lenyomatára, mögötte pedig két "jobbos" lábnyomra, amelyet megőrzött a kiszáradt sár.

 I. Amenhotep az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia második fáraója. A hükszósz megszállókat kiűző I. Jahmesz fia volt, valószínűleg gyermekként került a trónra. Apja tevékenységét folytatta: befejezte Jahmesz építkezéseit, megszilárdította az egyiptomi fennhatóságot Alsó-Núbiában. Gyermektelenül halt meg, I. Thotmeszt jelölte ki örököséül, aki feltehetőleg a húgának a férje volt. Halála után Amenhotepet és anyját, Ahmesz-Nofertarit istenként tisztelték.

 

 Hufu (ḫwf.w, görögül Kheopsz vagy Szúfisz, Χεοψ, Σουφις) az egyiptomi Óbirodalom IV. dinasztiájának fáraója, a Nagy Piramis építtetője. Uralkodása I. e. 2590 és 2540 között kezdődött, regnálási ideje 23 év körüli (Hérodotosz, Manethón és a torinói királypapírusz adatai ellentmondóak). A Középbirodalom korának kezdete néhány éves pontossággal i.e. 2010-re tehető.[forrás?] Az ennél korábbi dátumok a VII–XI. dinasztiák bizonytalan kronológiája miatt csak lebegő kronológiába illeszthetők, az abszolút dátumok hozzárendelése a IV.

  

Szophoklész
 
Született Athén
i. e. 497 vagy i. e. 496
 

 

Korában újszerűnek számított verselési formája, főként azzal ragadta meg nézői figyelmét, hogy bátran és lendületesen ábrázolta kora aktuális politikai problémáit, és hősében Athénnak, a tengeri szövetség fejének kulturális küldetését dicsőítette. Huszonnyolc évesen már részt vett drámai versenyen, ahol Triptolemosz című darabjával első díjat nyert. Huszonnégy győzelmet aratott a versenyeken.

 

 

Agészilaosz spártai király (Kr. e. 399–361) – meséli róla Plutarkhosz – ázsiai hadjárata idejénhírt kapott arról, hogy Spárta szövetségesei méltatlankodnak „szüntelen hadi vállalkozásai miatt, s arra hivatkoznak, hogy maguk a spártaiak a hadseregnek csak kis részét teszik ki a nagyobb számú szövetségessel szemben. Hogy rácáfoljon szóbeszédükre, a következőképpen járt el. Összehívta a sereget, s a szövetségeseket az egyik oldalra ültette, a spártaiakat a másikra.

 

 

 

 Knósszoszi Palota

Knósszosz Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese, feltételezhetően az egykori Minószi civilizáció vallási és politikai központja, a mai Heraklion közelében. 

Krétán, az Égei-tenger déli végében elnyúló szigetek legnagyobbikán, már a neolitikumtól megjelentek a valószínűleg Észak-Afrikából származó pelaszgok, majd i. e. 2600 körül érkeztek a bronzkori prehellén civilizációt képviselő anatóliai telepesek. Több,mint ezer évig tartó kulturális fejlődés nyomán Kréta lett a mediterrán térség tengeri kereskedelmének legjelentősebb résztvevője.

[url=http://buy-tamoxifen.accountant/]tamoxifen citrate nolvadex[/url] [url=http://advairgeneric.bid/]advair[/url] [url=http://buyviagrasoft.eu/]viagra soft[/url] [url=http://buy-medrol.party/]generic medrol[/url] [url=http://buyclindamycin.xyz/]as explained here[/url]

 

 

 

 

 

 Tiahuanaco

(ajmara nyelven: Tiwanaku, ejtsd kb. „tivanaku”) egy preinka kultúra vallási és kultikus központja Bolíviában, a Titicaca-tavat körülvevő fennsíkon, 3900 méter magasságban. A város, amely virágkorát 400–900 között élte, kis mezőgazdasági településből fejlődött birodalmi fővárossá. Különleges kidolgozottságú bazalt, andezit és mészkő építményei – templomai, terei – a megalitikus építészet remekei. A mai látogatót megdöbbentik e „nem emberi léptékű, gigantikus kőtömbök (…), melyek még romos állapotukban is lenyűgözőek.” A város napjaink régészeti kutatásainak egyik legvitatottabb leletegyüttese: nincs tudományos magyarázat arra, hogy az írásbeliséget nem ismerő korabeli ajmara-indiánok miért és milyen technológiával emeltek ilyen óriási építményeket.

Thüniasz szigetének elhagyása után a közeli Bihynia vidék partszakaszához értek, ahol a mariandüniaszok törzse és ugyanilyen nevű városa feküdt, akiknek Lükosz volt akkoriban a királya. 
Apollóniosz írta: „Itt ösvény vezet Hádész lakóhelyére, Acherusia hegyfoka magasba nyúlik és az örvénylő Akheron hasít magának utat ennek alján...” 
Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy többször szállnak partra olyan helyeken, melyekről azt mesélték, hogy ott levezető járatok vannak egy föld alatti királyságba, az Alvilágba.