Ma úgy mondanánk, Diocletianus császár a 290-es évek végén birodalomszerte kidoboltatta, miért mennyit lehet kérni, illetve melyik munka mennyit ér. Az intézkedéstől azt várta az uralkodó, hogy megszűnik az infláció, s a termelők sem szabnak eszement árakat a szolgáltatásokért. Mivel akkor is mindenki pénzből élt, s tudván, hogy a mai olvasónak a kereseteket nem ismerve a kevésnél is kevesebbet mondana, ha leírnánk, mit kóstált egy modius bor, úgy látjuk helyesnek, ha elsőként az egyes foglalkozások díjazását osztjuk meg önökkel. (A fizetéseket egy napra és koszttal kell érteni.)

Egy mezőgazdasági munkás 25, egy kőműves, asztalos és ács 50, egy márványműves vagy padlómozaikos 60, egy mázoló 75, egy falképfestő pedig 150 dénárt kereshetett. A bognárnak, kovácsnak, péknek 50, hajóácsnak 60, teve-, szamár- és öszvérhajcsárnak, valamint vízhordónak 25, szoborminta-készítőnek 75, gipszmintásnak pedig 50 dénár ütötte a markát. A 25 dénáros kategóriába tartozott még a csatornatisztító, a kardköszörűs és a sisakfényező. Az állatorvosnak nyírásért és pataápolásért darabonként 6, a borbélynak fejenként, a téglavetőnek darabonként 2 dénár járt. Hasonló összeget kaptak vendégenként a ruhatárosok és a fürdőmesterek. (Ez a mai, több ezres belépőket tekintve is elenyésző összegnek tűnik.)

Egy 1,3 kilogrammos nemez lótakaróért készítője 100, egy szimpla női tunica festéséért 10, férfi ujjas színezéséért ugyancsak ennyi pénzt kellett letenni az asztalra. A tiszta selyem ingeket előállító szabók termékeikért legfeljebb 50 dénárt kérhettek. A nemezpapucs viszont olcsó volt: mindössze 4 dénárt kellett érte leszurkolni.

Írnok, ha szépen írt, száz soronként 25 dénárt kasszírozhatott. Ha rondán, 10-et sem. A jegyzőnek száz soronként 10 dénár illette a markát, míg a köszörűs legfeljebb 8 dénárt kérhetett egy-egy kétélű húsbárd kiélezéséért. Az egy oldalon éllel bíró abriktolók reparálása 2 dénárral kevesebbet ért.

A pedagógusok fizetése a mából nézve sem tűnhet soknak, lévén, őket havonta fizették: a tornatanárnak, a nevelőnőnek, valamint az írás- és olvasásoktatónak egyaránt 50-50, a számtantanárnak 75 dénár járt. A görög- vagy latin nyelvet és a mértant a kicsik fejébe verő mester 200, a szónoklat-oktató 250 dénárt zsebelhetett be. A kereset benyújtása 250, a jogi képviselet 1000 dénárt ért.

Azaz akkor is az ügyvédek jártak a legjobban.